Üzenet

Egy gyermek üzenete szüleihez

Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágyátl! Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni nekem mindent, amire fáj a fogam! Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam, hol a határ.

Add nekem az idődet!
Kérdezd meg, mi történt az iskolában! beszélgess velem arról, hogy mit gondolok! Érdeklődj affelől, hogyan oldom meg feladataimat! Taníts emgem a jóra, és mondd el, mi a rossz! Vitassuk meg a terveinket! Bátoríts választásaimban! Dicsérj, ha megérdemlem!
Terelj jó útra, ha tévedtem!

Szeress, és hagyd, hogy szeresselek! Szeress akkor is, ha rossz vagyok!
Mutasd ki szeretedet még abban az esetben is, ha nem tetszik neked a viselkedésem!

Bocsáss meg mekem! Fejezd ki megértésedet tévedésemkor! Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre! Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget!
Javíts ki, modd el, ha tévedtem, de sose tedd ezt mások előtt! Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez!

Büntess meg, ha rosszat teszek! Ismerd el ha jót cselekszem!
Ne parancsolj nekem, kérj tőlem! Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra.
Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd!
Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal! Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit! Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim, aggodalmaim.
Tiszteld a bánatomat, fájadalmamat!
Mondd sokszor, hogy szeretsz engem! Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok, és mindig szeretni fogs, bármi történjen is! Részed vagyok, valami különös dolog, a szerelem teremtett.
Megigérem, hogy megtanulok viselkedni, mondani fogom, hogy "Bocsáss meg", "Kérek szépen....", Köszönöm", Sajnálom a történteket."- szóval mindent, amit elképzeltél akkor amikor beszélni tanítottál. Mondani fogok majd mást is, például azt hogy "Szeretlek benneteket!

Szinaptikus kapcsolat

Elsőként Vekerdy Tamás: Gyerekek óvodák, iskolák könyvéből szeretnék idézni. Úgy gondolom tanulságos kis történet.

Szinaptikus kapcsolatok-endorfin

A gyermekorvosi nagykönyvek mindig is leírták, hogy a kisgyerek alaphangulata - ha testileg és lelkileg rendben van - derűs. Az-az: "az endorfin termelés" - mondjuk így, az egyszerűség kedvéért -, megfelelő szintű.
Ha egy apa elhiszi a pszichológusnak, hogy jó lenne, ha ő is töltene naponta tíz-húsz percet gyermekével, ha bemenne hozzá, mikor időben ér haza, és nem kell ehhez játékmatadornak lennie, üljön csak le a szőnyegre, a gyerek majd kezd vele valamit, tapasztalni fogjuk, hogy a gyerek felcsillanó örömmel fogadja és hamarosan játszani kezd vele. Persze, az tanácsolható, hogy ne hagyja résnyire nyitva az ajtót, hogy azon keresztül nézze közben a tévét, ne vigye be a Népsrotot, hanem legyen ott tényleg a gyereke számára.
Ferike mondjuk, két és fél éves. Apa belép, Ferike ragyog. Odalöki a labdát. Apa zseniális, visszalöki. Esetleg még az is eszükbe jut, hogy szétterpesztik a lábukat és úgy lökdösik egymásnak, hogy a labda ne tudjon oldalra elgurulni. Ferike boldogan sikongat, nevet. "Az endorfintermelés" magas.
De mi, apák, ambiciózus emberek vagyunk . Egy idő után eszünkbe jut, hogy ha már itt töltöm az időmet, fejleszteni fogom ezt a gyereket.
- Nézd , Ferikém, neked azért dől le mindig a toronyépítő, mert a kisebb kockát teszed alulra és arra rakod a nagyot. Na már most, kisfiam: elemi statikai elv, hogy a nagy kockát tesszük alulra, és arra a kisebbet. Mindig, amelyek következik! Látod!?! Apának milyen szép magasra sikerült!
Ferike még mosolyog. ( Ha nem is ragyog már úgy, mint a magyarázat előtt.) És ledönti a tornyot. Aztán ő is építeni kezd, és megint a kis kockát teszi alulra.
Apa kissé feszült, ideges.
Hát nem akar fejlődni ez a gyerek?
Előveszi a mérhetetlenül ronda műanyag gömböt, amelybe különböző lukakon különböző alakú figurákat lehet bedobni.
- Nézd, Ferikém, látod itt a kezemben ezt az ötágú fekete csillagot?
Ferike bólogat.
Apa megkérdezi:
-Hát látsz te is itt a gömbön ugyanilyet?
Ferike - hála istennek - sehol nem lát ugyanolyat a gömbön!
Ugyanis számára a luk nem azonos az apa kezében tartott testtel és a kontúr a test formájával. (Ha az lenne, gondolkodása nem volna konkrét, és nem tudna megtanulni beszélni.)
Apa diadalmasan megmutatja.
- Nézd, itt van. És akkor ezt itt így be tudom dobni. Látod?
Ferike bólogat.
Apa most kezébe veszi a rózsaszínű tojást.
- És most akkor ezt hol fogod bedobni?
Ferike kitűnő megfigyelő, és nagyszerű utánzó fogja tehát a rózsaszín tojást, és, hiába forgatta el apa a gömböt, megkeresi azt a pontot, ahol apa a csillagot bedobta és megpróbálja a tojást is ott beerőltetni.
Nem megy.
Apa kétségbeesik. Eddig nem is vette észre, hogy fia, úgy látszik speciális fejlesztésre szorul.
- De Ferikém! - mondja kissé felháborodottan.
Mire idáig elértünk, Ferike arcáról lehervad a mosoly, szemében megjelenik az a speciális, érdektelen, üveges tekintet.
"Az endorfintermelés" leáll.
A szabadon játszó gyerek "endorfintermelése" magas, fejlődése töretlen.
A fejlesztett gyerek fejlődése - "endorfintermelésével" együtt - leáll.

Előszó

Nem is tudom mivel kezdjem. Jól van kezdem az elején. Mi is ihletett meg, hogy elkezdjek egy ilyen blogot írni. Nem lesz könnyű, tudom, de annyi gondolat kering bennem, hogy muszály vagyok kiírni magamból. Ha az írásaim csak egy ici-picikét segítenek valakinek az élet bármely területére ötletet, tanácsot kapni, melyet meg is tud valósítani, tudni fogom, nem volt hiába való.
Mint mindenki, én is könyvekből "táplálkozom". Ezen okból ezekből a könyvekből szemezgetek, és gyűjtöm egy csokorba össze. Mellé megírom az én godolataimat is.
Sok esetben kavaroghat bennünk, hogy egyedül vagyunk, a gondjainkkal, örömeinkkel, tanácstalanok vagyunk, érezzük, hogy változtatni kellene, de nem tudjuk hogyan, bizonytalanság vehet körbe, hogy jól végezzük azt amit épp teszünk, akár önnmagunkról legyen szó, akár a párunról, gyerekeinkről, szüleinkről.
Nem sorolom tovább, mert még lenne mit. Mindenki tudni fogja, miért lesz hasznos, nem hasznos ez a blog. Úgyhogy inkább bele is vágok.

Házi áldás

Hol hit, ott szeretet,
Hol szeretet, ott béke,
Hol béke, ott áldás,
Hol áldás, ott Isten
Hol Isten, ott szükség nincsen.