Szinaptikus kapcsolat

Elsőként Vekerdy Tamás: Gyerekek óvodák, iskolák könyvéből szeretnék idézni. Úgy gondolom tanulságos kis történet.

Szinaptikus kapcsolatok-endorfin

A gyermekorvosi nagykönyvek mindig is leírták, hogy a kisgyerek alaphangulata - ha testileg és lelkileg rendben van - derűs. Az-az: "az endorfin termelés" - mondjuk így, az egyszerűség kedvéért -, megfelelő szintű.
Ha egy apa elhiszi a pszichológusnak, hogy jó lenne, ha ő is töltene naponta tíz-húsz percet gyermekével, ha bemenne hozzá, mikor időben ér haza, és nem kell ehhez játékmatadornak lennie, üljön csak le a szőnyegre, a gyerek majd kezd vele valamit, tapasztalni fogjuk, hogy a gyerek felcsillanó örömmel fogadja és hamarosan játszani kezd vele. Persze, az tanácsolható, hogy ne hagyja résnyire nyitva az ajtót, hogy azon keresztül nézze közben a tévét, ne vigye be a Népsrotot, hanem legyen ott tényleg a gyereke számára.
Ferike mondjuk, két és fél éves. Apa belép, Ferike ragyog. Odalöki a labdát. Apa zseniális, visszalöki. Esetleg még az is eszükbe jut, hogy szétterpesztik a lábukat és úgy lökdösik egymásnak, hogy a labda ne tudjon oldalra elgurulni. Ferike boldogan sikongat, nevet. "Az endorfintermelés" magas.
De mi, apák, ambiciózus emberek vagyunk . Egy idő után eszünkbe jut, hogy ha már itt töltöm az időmet, fejleszteni fogom ezt a gyereket.
- Nézd , Ferikém, neked azért dől le mindig a toronyépítő, mert a kisebb kockát teszed alulra és arra rakod a nagyot. Na már most, kisfiam: elemi statikai elv, hogy a nagy kockát tesszük alulra, és arra a kisebbet. Mindig, amelyek következik! Látod!?! Apának milyen szép magasra sikerült!
Ferike még mosolyog. ( Ha nem is ragyog már úgy, mint a magyarázat előtt.) És ledönti a tornyot. Aztán ő is építeni kezd, és megint a kis kockát teszi alulra.
Apa kissé feszült, ideges.
Hát nem akar fejlődni ez a gyerek?
Előveszi a mérhetetlenül ronda műanyag gömböt, amelybe különböző lukakon különböző alakú figurákat lehet bedobni.
- Nézd, Ferikém, látod itt a kezemben ezt az ötágú fekete csillagot?
Ferike bólogat.
Apa megkérdezi:
-Hát látsz te is itt a gömbön ugyanilyet?
Ferike - hála istennek - sehol nem lát ugyanolyat a gömbön!
Ugyanis számára a luk nem azonos az apa kezében tartott testtel és a kontúr a test formájával. (Ha az lenne, gondolkodása nem volna konkrét, és nem tudna megtanulni beszélni.)
Apa diadalmasan megmutatja.
- Nézd, itt van. És akkor ezt itt így be tudom dobni. Látod?
Ferike bólogat.
Apa most kezébe veszi a rózsaszínű tojást.
- És most akkor ezt hol fogod bedobni?
Ferike kitűnő megfigyelő, és nagyszerű utánzó fogja tehát a rózsaszín tojást, és, hiába forgatta el apa a gömböt, megkeresi azt a pontot, ahol apa a csillagot bedobta és megpróbálja a tojást is ott beerőltetni.
Nem megy.
Apa kétségbeesik. Eddig nem is vette észre, hogy fia, úgy látszik speciális fejlesztésre szorul.
- De Ferikém! - mondja kissé felháborodottan.
Mire idáig elértünk, Ferike arcáról lehervad a mosoly, szemében megjelenik az a speciális, érdektelen, üveges tekintet.
"Az endorfintermelés" leáll.
A szabadon játszó gyerek "endorfintermelése" magas, fejlődése töretlen.
A fejlesztett gyerek fejlődése - "endorfintermelésével" együtt - leáll.